Felnőtt alapszintű újraélesztés (BLS) - laikus ellátók számára

A BLS elsődleges célja, bárminemű keringés- és légzésleállás esetén az életfontosságú szervek oxigénellátásának biztosítása befújásos lélegeztetéssel és a mellkasra gyakorolt külső nyomás (kompresszió) segítségével, mesterségesen fenntartott keringéssel. Minden olyan esetben meg kell kísérelni az alap szintű újraélesztést, amikor az nem veszélyezteti a segítő(k) testi épségét, vagy életét, ha nincs a sérültnek az élettel összeegyeztethetetlen sérülése, ha nem végstádiumos, halálhoz vezető betegségben szenvedő egyén, valamint, ha nincs lemondó (DNAR) nyilatkozata.

A légútbiztosítás és a légzés elősegítése valamifajta eszköz segítségével, félautomata defibrillátor alkalmazásával, valamint a két segélynyújtó által együttesen alkalmazott újraélesztés az alap ismereteken kívül valamivel több ismeretet feltételez. Azonban a mai AED készülékek - főleg a közterületeken elhelyezettek - beépített BLS programmal rendelkeznek.

---

BLS - ellátási sorrend

0. Helyszín biztonsága.

Az ellátásra szorulót csak akkor közelítsük meg, ha ha nem áll fenn (aránytalanul) súlyos veszély az ellátó(k)ra; szükség esetén megfelelő segítség hívása (pl. tűzoltók). Ha segítségnyújtás közben megsérülünk, legrosszabb esetben életünket vesztjük, azzal sem a segítségre szoruló(k)nak nem használunk, de magunknak sem! Ha a helyszín biztonságos közelítsük meg, ám mindig fokozott figyelemmel legyünk a környezetünkre (pl. útszélen, építkezés stb.)!

1. Reakcióképesség vizsgálata.

Ellenőrizzük a beteg reakcióképességét. Hangosan szólítsuk meg: Hogy van?! - majd eközben vállainál fogjuk meg és rázzuk meg, mindig oldalról közelítsük meg a beteget, sérültet!

1.1 Reakcióképes a beteg? IGEN!

Ha válaszol a beteg és helyzete alkalmas a további tájékozódásra (nem áll fenn járulékos veszély; hozzáférhető), hagyjuk a feltalálási helyzetében, csak szükség esetén mozgassuk! Szükség szerinti vizsgálatot és ellátást végezzünk, ha segítséget kell hívnunk a beteget legfeljebb a hívás ideje alatt hagyjuk magára (ha nincs közvetlen közelünkben erre alkalmas eszköz: pl. mobiltelefon), a mentők kiérkezéséig maradjunk a sérült/beteg mellett és folyamatosan figyeljük az állapotát!

1.2 Reakcióképes a beteg? NEM!

Ha a beteg nem reagál, eszméletlennek tekintendő. Kiáltsunk segítségért! Ha járókelők is vannak legjobb, ha "kijelölünk" valakit a tömegből, aki - a következőkben leírtak esetén - szükség esetén hívja a mentőket.

2 Légútfelszabadítás és stabilizálás

2.1 Szükség esetén fordítsuk a beteget a hátára, kemény alapra (ez fontos, mivel rugalmas felületen pl. ágymatracon végzett mellkaskompresszió nem megfelelő hatásfokú). Csak nyilvánvalóan indokolt esetben nézzünk be a légutakba, ha szükséges távolítsuk el a légzést esetlegesen akadályozó idegenteste(ke)t (hányadék, vér, ételmaradék, műfogsor), majd helyezkedjünk el kb. a vállak magasságában, úgy, hogy kényelmesen elérjük a mellkast illetve a fejet. Ha fennáll a gerincsérülés lehetősége (pl. magasból esés, autóbaleset) különös figyelemmel járjunk el a beteg fejének és testének mozgatása esetén.

3. Keringés- és légzés meglétének vizsgálata!

A beteg vállánál helyezkedünk el (jelen esetben BAL oldalon), a fejét hátraszegjük, majd jobb kezünkkel a feje felett, hátul átnyúlunk, majd 3 ujjunkkal megtámasztjuk az állát. Jobb fülünkkel a beteg orra és szája felé hajolunk (ekkor halljuk és érezzük, ha a beteg levegőt vesz) és ezzel párhuzamosan figyeljük a mellkasát (látjuk a mellkas emelkedését és süllyedését, ha a beteg lélegzik). Laikusként a centrális pulzust nem kell tudnunk tapintani, így annak vizsgálatát elhagyhatjuk, azonban a beteg keringéséről és légzéséről teljes képet ezen 3 megfigyelés együttesen ad, ezzel a "látom - hallom - érzem" hármassal biztosan megállapíthatjuk, hogy van-e keringés- és/vagy légzés. Egyik a másik nélkül nincs! Feltűnően kóros légzést ezért terminálisnak, tehát a keringésleállás jelének kell értékelni! A vizsgálatot 10 másodpercig folytassuk, majd, amennyiben nem észlelünk életjeleket a 3.2-es pont alapján járjunk el. A módszer ebben a formában csak akkor alkalmazható, ha nincs gyanú nyaki gerincsérülésre.

3.1 Keringés- és légzés megléte? IGEN!

Ha hatásos légzést észlelünk (légzőmozgás észlelhető légáramlás mellett), az eszméletlen beteg légzése kielégítő, a fulladásveszély kivédéséhez azonban a légutak átjárhatóságáról továbbra is gondoskodnunk kell. Folyamatosan ellenőrizzük a légzés meglétét; mérjük fel a beteg állapotát. Ha eddig még nem történt segélykérés, haladéktalanul tegyük meg. Ha a segélyhíváshoz a beteget időlegesen magára kell hagynunk, a légutak szabad átjárhatóságának, valamin az aspirációnak elkerülése érdekében alkalmazzuk a stabil oldalfektetést.

3.2 Keringés- és légzés megléte? NEM!

Ha a 10 másodperces vizsgálat ideje alatt nem észlelünk életjeleket, a már korábban kijelölt személyt szólítsuk fel a mentő hívásra (104 v. 112), ha ezt korábban nem tettük meg, hívjunk magunk segítséget. A hívás alatt érthetően mondjuk el, hol vagyunk, mi történt, hány sérült, beteg van, mi a sérülés és jelen esetben kérjünk mentőt újraélesztéshez.

Ez után haladéktalanul kezdjük meg a 30 mellkaskompresszió végrehajtását. A mellkaskompressziók mielőbbi megkezdésének és minél folyamatosabb végzésének abszolút prioritása van:

1. A szervezet rendelkezik még a keringésleállás pillanatában bizonyos oxigéntartalékkal és ezért nem szükséges azonnal lélegeztetni.

2. Kellő gyakorlattal megfelelő helyen végezhető a kompresszió; a kimérés a pontosságot nem növeli, ugyanakkor időveszteséget okoz. 3-5 nyomás alatt igyekezzünk kitapasztalni a megfelelő nyomáserősséget, ezzel elkerülendő a bordák eltörése, azonban itt jegyezném meg, hogy sikeres újraélesztés bordatörés nélkül szinte nincs is, tehát az esetleges bordatörés(ek)től ne rettenjünk meg! A megfelelő kompressziós hely a mellkas középvonalában, a szegycsont alsó felén, a kardnyúlványtól (proc. xiphoideus) kellő távolságban (kb. 4 harántujjal a fölött) van. Figyelem! A kompressziós hely meghatározásakor két harántujjnyit mérünk a proc. xiphoideustól a fel irányába, és közvetlenül e fölé helyezzük a kompressziót végző kezünket. (A kompresszió megfelelő helyét lásd a képen!)

3. A mellkaskopressziók megnövekedett száma miatt a BLS végzése kifejezetten fárasztó, ami a hatásfokát is csökkenti. Ezért - lehetőség szerint - max. 2' percenként váltani! (Amennyiben 2 fő végzi a reanimációt)

A mellkaskompresszió alatt ügyeljünk a meghatározott egységes kéztartásra, a mellkasra merőleges nyújtott karokkal, a csípőizületben előre-dőlve, a mellkast egyenletes tempóban, kb. 100/min-es sebességgel kb. 4-5 cm mélyre lenyomni és utána teljesen felengedni. A kompresszió során a megfelelő módú és tempójú, hangos számlálás javasolt.

Utána 2 befújás (látható mellkaskitérésig) szükséges. Ez kb. 500-600mL legyen, ritmusa a normális légzésünk alapján történjen. A fejet mindig szegjük hátra ezzel biztosítva a levegő tüdőbe való áramlását. Befújás után mindig nézzünk a mellkasra ezzel meggyőződve arról, hogy a levegő a tüdőbe és nem a gyomorba került. Javasolt a szájból-orrba módszer. A kisebb térfogatú, gyorsabban végrehajtható lélegezetés rövidebb kompressziós szünetet tesz lehetővé.

Ezután a mellkaskompresszió folytatandó egészen a keringés egyértelmű visszatéréséig.

Pl.: eszméletre térés, normális légzés megindulása - vagy a szaksegítség megérkezéséig. Egyedül történő újraélesztésben hamar ki lehet fáradni. Az életjelenségek újraellenőrzése csak is indokolt esetben történjen, ez lehet a keringés egyértelmű visszatérése (pl. akaratlagos mozdulatok, köhögés, sóhaj, beszédhangok, szemnyitás, elhárító reakció), vagy az AED utasítása esetén.

Oldal: Újraélesztés vagy reanimáció
OXYOLÓGIA-Sürgősségi orvostan (alapszint) - © 2008 - 2024 - szilagyi-oxy.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat